A Bodrog és az olaszok
Hogy Tokaj környékének (Hegyalja) déli lejtőit kik ültették be szőlővel először, azt ma már biztonsággal megállapítani nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy már a Honfoglalás előtt is volt itt szőlőművelés.
Ha a hegyek öleléséből a Bodrog felé igyekszünk, akkor találkozhatunk olyan település nevekkel, melyek őrzik az első lakosok származását. Bár már az Árpádok idején is lakott település volt, a tatárjárás jócskán elnépteleníti a területet. Ezért IV. Béla olasz telepeseket hozatott az országba a szőlőkultúra helyreállítása érdekében, akik Olaszi (Bodrogolaszi), Sárospatak, és Liszka (Olaszliszka) községekben telepedtek le. Ők, az olasz vincellérek voltak azok, akik megvetették a hegyvidék világhírének alapjait, magukkal hozva délebre fekvő hazájuk jeles szőlőfajtáit, s fejlettebb kultúrájukat.
Bizonyított az is, hogy a legjelesebb hegyaljai szőlőfajta a Furmint is latin, illetve olasz eredetű.(„mea nec Falernae temperant vites, neque Formiani pocula colles” Horatius.)
Egykor mezőváros volt. Először a Perényieké, majd a pálos renddé egészen a 18. sz-ig. Történelmünk furcsasága lenne, ha valaki vagy valami nem pusztítaná el. Így a török is és a pestis is szedi áldozatait.
Fellendülést a 19. sz. hoz, ugyanis Lónyayak birtoka lesz. A család díszes kerttel körülvett kastélyt építtet itt. Miután a család kihalt, az egyház, pontosabban a Pannonhalmi apátság örökölte a kastélyt, és az azt övező területet. A 80-as években kollégiumként működött az épület. A Pannonhalmi Főapátság 2007.12.05-én a Magyar Katolikus Egyház belső jogi személyeként működő Chemin Neuf Közösségre bízta a területet hitéleti és lelkipásztori célok megvalósítására.
No, persze érdemes "beruházni", hiszen Bodrogolaszi a zempléni évezredes kereskedelmi és hadi út mentén mindig fontos szerepet játszott. A község kedvező fekvésű hegyoldalain ma is összefüggő, teraszos táblában termő szőlő található.
A Bodrog feletti magaslaton, kőfalmaradványokkal körülvett katolikus templom áll. Méretét tekintve ugyan kicsi, de annál értékesebb belülről, hiszen a román stílus csodaszép jegyeit fedezhetjük fel rajta, s az sem utolsó szempont, hogy a XII. sz-ban épült. Az alapok eredetiek, de a szentély része a XVIII. században épült újjá.
Már Nagy Lajos idejében említenek egy görögkatolikus templomot, mely akkor még fából készült, de a XVIII. században késő barokk stílusban kőből építik
A település határában fekvő Csókfölde nevezetű dűlőhöz egy monda fűződik; mely szerint a területet Báthory Zsófia, a pataki nagyasszony, egy csókért adományozta az újhelyi pálos-atyáknak. Szarkakút néven - egy gyógyvizű forrás is található volt itt, amelynek vizét köszvény ellen használták.
A 20. század elején elején Zemplén Vármegye a Tokaji járásához tartozott.
