A legrégebbi időktől fogva, az ó kőkorszak és az azt követő új kőkorszakon át, a magyar honfoglalásig a természet által megformált szép tájon, mindig lakott volt Bodrogolaszi területe. A település jelenkori nevén, 1244-ben említik először az oklevelek, amikor IV. Béla király a Tatárjárás után olasz, belga, vallon „vendégnépeket” hospeseket hozott a helyi szőlőkultúra felvirágoztatására. Innét ered a „villa Olazy”, majd „Olazy falu”, később „Pathakolazy”, még később „BodroghOlazy”. A középkorban mezővárosi rangja volt. A török hódoltság idején gyakoriak voltak a települést sújtó fosztogatások, zaklatások és súlyos adók, de a település fennmaradt. 1221-től a terület birtokosa a ’Fehér Barátok’ Pálos rend volt 1787-ig. Jelenlétük a település életében meghatározó volt. 1739-ben a lakosság számát súlyos pestis járvány tizedelte meg. Lónyay Ödön birtokos, 1861-ben romantikus stílusban kastélyt építtetett, melynek jobb oldalán kétemeletes torony magasodik, míg az épület bal oldalán a favázas, svájci építészetre emlékeztető, oromzatos tető és emeleti erkélymegoldások találhatók. Az épülethez egykor 17 hektáros birtok tartozott. A kastély, Lónyay Elemér és felesége Stefánia királyi hercegnő tulajdonában maradt, és mivel utódjuk nem volt, a pannonhalmai apátságra szállt az azt övező területtel együtt. Országos jelentőségű látnivalója a településének, a XII. században épült román stílusú templom. A római katolikus templomnak és nevének, első említését 1201-ből, Imre király okleveléből ismerhetjük. Az oklevél eredeti formájában sajnos nem maradt ránk. Két későbbi, 1272-ből és 1285-ből származó átírásból ismerjük, melyben az uralkodók az előzőek adományait átírták és megerősítették. A Szent Miklós tiszteletére épített római katolikus plébánia templom, a Bodrog folyó jobb partján áll, a Ketel-patak mellett, közvetlenül az évszázadok óta használt, Bodrogközbe vezető gázló és rév feletti dombon, mint erődtemplom. A görögkatolikusok 1656-ban fából épített temploma leégett, s ezután kezdték építeni a kőtemplomot, melyet 1670-ben szenteltek fel. A templom tornyát 1802-ben építették, míg az ikonosztázion 1877-ben készült el. 1837-ben a kőből készült parókiát megnagyobbították. A református templom 1793-ban épült késő barokk stílusban a hozzá tartozó parókiával. Bodrogolaszi a zempléni évezredes kereskedelmi és hadi (Galíciai) út mentén helyezkedett el, ezért a kereskedelemben és a megtermelt áruk értékesítésében nagy lehetőségekkel bírt. Olaszi lakói állattartással, földműveléssel és szőlőműveléssel keresték kenyerüket és tartották el magukat és a családokat. A határ földje és az éghajlat mellett az olaszi bór jó minőségét a szőlőfajták is meghatározták. Fontos megélhetési forrás volt a vadászat és a halászat is. Ezek a múltból örökölt természeti forrásaink, biztos megélhetést és nagy lehetőségeket adtak korábban őseinknek és adnak ma is az itt élők és ide látogatók számára. Az ideérkező turisták számtalan látnivalót kereshetnek fel a környéken. A Karos határában található honfoglaló vezérek feltárt sírjai helyén felállított emlékmű magyarságunk szimbóluma. Pácin műemlék kastélyában berendezett múzeum a Bodrogköz életéről, élővilágáról, egykori tulajdonosainak életről nyújt élményekben gazdag látnivalókat. A közeli Sárospatak és Sátoraljaújhely vagy Széphalmi Magyar Nyelv Múzeumának megtekintése gazdag ismeretekkel gyarapítja tudásunk. Fejlődő és gyarapodó településünk lakosságának száma: 2020-ban 862 fő.