A Bodrog és az olaszok

Hogy Tokaj környékének (Hegyalja) déli lejtőit kik ültették be szőlővel először, azt ma már biztonsággal megállapítani nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy már a Honfoglalás előtt is volt itt szőlőművelés.

Ha a hegyek öleléséből a Bodrog felé igyekszünk, akkor találkozhatunk olyan település nevekkel, melyek őrzik az első lakosok származását. Bár már az Árpádok idején is lakott település volt, a tatárjárás jócskán elnépteleníti a területet. Ezért IV. Béla olasz telepeseket hozatott az országba a szőlőkultúra helyreállítása érdekében, akik Olaszi (Bodrogolaszi), Sárospatak, és Liszka (Olaszliszka) községekben telepedtek le. Ők, az olasz vincellérek voltak azok, akik megvetették a hegyvidék világhírének alapjait, magukkal hozva délebre fekvő hazájuk jeles szőlőfajtáit, s fejlettebb kultúrájukat.

Bizonyított az is, hogy a legjelesebb hegyaljai szőlőfajta a Furmint is latin, illetve olasz eredetű.(„mea nec Falernae temperant vites, neque Formiani pocula colles” Horatius.)

Egykor mezőváros volt. Először a Perényieké, majd a pálos renddé egészen a 18. sz-ig. Történelmünk furcsasága lenne, ha valaki vagy valami nem pusztítaná el. Így a török is és a pestis is szedi áldozatait.

Fellendülést a 19. sz. hoz, ugyanis Lónyayak birtoka lesz. A család díszes kerttel körülvett kastélyt építtet itt. Miután a család kihalt, az egyház, pontosabban a Pannonhalmi apátság örökölte a kastélyt, és az azt övező területet. A 80-as években kollégiumként működött az épület. A Pannonhalmi Főapátság 2007.12.05-én a Magyar Katolikus Egyház belső jogi személyeként működő Chemin Neuf Közösségre bízta a területet hitéleti és lelkipásztori célok megvalósítására.

No, persze érdemes "beruházni", hiszen Bodrogolaszi a zempléni évezredes kereskedelmi és hadi út mentén mindig fontos szerepet játszott. A község kedvező fekvésű hegyoldalain ma is összefüggő, teraszos táblában termő szőlő található.

A Bodrog feletti magaslaton, kőfalmaradványokkal körülvett katolikus templom áll. Méretét tekintve ugyan kicsi, de annál értékesebb belülről, hiszen a román stílus csodaszép jegyeit fedezhetjük fel rajta, s az sem utolsó szempont, hogy a XII. sz-ban épült. Az alapok eredetiek, de a szentély része a XVIII. században épült újjá.

Már Nagy Lajos idejében említenek egy görögkatolikus templomot, mely akkor még fából készült, de a XVIII. században késő barokk stílusban kőből építik

A település határában fekvő Csókfölde nevezetű dűlőhöz egy monda fűződik; mely szerint a területet Báthory Zsófia, a pataki nagyasszony, egy csókért adományozta az újhelyi pálos-atyáknak. Szarkakút néven - egy gyógyvizű forrás is található volt itt, amelynek vizét köszvény ellen használták.

A 20. század elején elején Zemplén Vármegye a Tokaji járásához tartozott.

A legrégebbi időktől fogva, az ó kőkorszak és az azt követő új kőkorszakon át, a magyar honfoglalásig a természet által megformált szép tájon, mindig lakott volt Bodrogolaszi területe. A település jelenkori nevén, 1244-ben említik először az oklevelek, amikor IV. Béla király a Tatárjárás után olasz, belga, vallon „vendégnépeket” hospeseket hozott a helyi szőlőkultúra felvirágoztatására. Innét ered a „villa Olazy”, majd „Olazy falu”, később „Pathakolazy”, még később „BodroghOlazy”. A középkorban mezővárosi rangja volt. A török hódoltság idején gyakoriak voltak a települést sújtó fosztogatások, zaklatások és súlyos adók, de a település fennmaradt. 1221-től a terület birtokosa a ’Fehér Barátok’ Pálos rend volt 1787-ig. Jelenlétük a település életében meghatározó volt. 1739-ben a lakosság számát súlyos pestis járvány tizedelte meg. Lónyay Ödön birtokos, 1861-ben romantikus stílusban kastélyt építtetett, melynek jobb oldalán kétemeletes torony magasodik, míg az épület bal oldalán a favázas, svájci építészetre emlékeztető, oromzatos tető és emeleti erkélymegoldások találhatók. Az épülethez egykor 17 hektáros birtok tartozott. A kastély, Lónyay Elemér és felesége Stefánia királyi hercegnő tulajdonában maradt, és mivel utódjuk nem volt, a pannonhalmai apátságra szállt az azt övező területtel együtt. Országos jelentőségű látnivalója a településének, a XII. században épült román stílusú templom. A római katolikus templomnak és nevének, első említését 1201-ből, Imre király okleveléből ismerhetjük. Az oklevél eredeti formájában sajnos nem maradt ránk. Két későbbi, 1272-ből és 1285-ből származó átírásból ismerjük, melyben az uralkodók az előzőek adományait átírták és megerősítették. A Szent Miklós tiszteletére épített római katolikus plébánia templom, a Bodrog folyó jobb partján áll, a Ketel-patak mellett, közvetlenül az évszázadok óta használt, Bodrogközbe vezető gázló és rév feletti dombon, mint erődtemplom. A görögkatolikusok 1656-ban fából épített temploma leégett, s ezután kezdték építeni a kőtemplomot, melyet 1670-ben szenteltek fel. A templom tornyát 1802-ben építették, míg az ikonosztázion 1877-ben készült el. 1837-ben a kőből készült parókiát megnagyobbították. A református templom 1793-ban épült késő barokk stílusban a hozzá tartozó parókiával. Bodrogolaszi a zempléni évezredes kereskedelmi és hadi (Galíciai) út mentén helyezkedett el, ezért a kereskedelemben és a megtermelt áruk értékesítésében nagy lehetőségekkel bírt. Olaszi lakói állattartással, földműveléssel és szőlőműveléssel keresték kenyerüket és tartották el magukat és a családokat. A határ földje és az éghajlat mellett az olaszi bór jó minőségét a szőlőfajták is meghatározták. Fontos megélhetési forrás volt a vadászat és a halászat is. Ezek a múltból örökölt természeti forrásaink, biztos megélhetést és nagy lehetőségeket adtak korábban őseinknek és adnak ma is az itt élők és ide látogatók számára. Az ideérkező turisták számtalan látnivalót kereshetnek fel a környéken. A Karos határában található honfoglaló vezérek feltárt sírjai helyén felállított emlékmű magyarságunk szimbóluma. Pácin műemlék kastélyában berendezett múzeum a Bodrogköz életéről, élővilágáról, egykori tulajdonosainak életről nyújt élményekben gazdag látnivalókat. A közeli Sárospatak és Sátoraljaújhely vagy Széphalmi Magyar Nyelv Múzeumának megtekintése gazdag ismeretekkel gyarapítja tudásunk. Fejlődő és gyarapodó településünk lakosságának száma: 2020-ban 862 fő.